A Prímás pince belsőépítészete

A nagy belmagasságú impozáns terekkel rendelkező boltíves pincerendszert a Bazilika építésekor hozták létre a 19. század első felében. Az építési munkákat 1821-ben kezdték meg Kühnel Pál tervei alapján. Első fázisban a Sötétkapuként ismert alagút- és a pincerendszer készült el, amire azután a helyenként 8 méter magas feltöltés került. Ez az építmény adta azt a hatalmas rámpát, ami a bazilika kiemelését szolgálja. A mesterségesen felépített rámpához, melyre a bazilikát tervezték, így kevesebb földmunkára volt szükség, értékes tereket nyertek a prímási borok tárolására, és a város két elszakított része között a közúti összeköttetés is megmaradt az alagúton keresztül. A helyreállítás célja a vendéglátás, a borkóstolás helyének megteremtése, a bor készítését bemutató múzeum kialakítása, valamint a helyi turisztikai látnivalók megismertetése volt. A 3700 négyzetméteres pince négy térben és funkciójában elkülönülő egységből áll (Prímás Pince Étterem, Barkóczy-alagút, Bormúzeum, Fogadóközpont) . A tervezéskor az építész tervezőkkel közös kiindulási koncepció volt, az utólagos beépítések elbontása mellett, az új falak építésének minimálisra csökkentése, hogy az eredeti három méteres pillérek által határolt, impozáns tér látványa teljes mértékben érvényesülhessen. A szükséges kiszolgáló funkciók vendégforgalmi terekkel határos falainak felületképzésére és az egybenyitott pincerendszer különálló tereinek jelzésére bútorszerű megoldásokat alkalmaztak. A különböző egységek, melyek valójában egy teret képeznek, csak belsőépítészeti eszközökkel, burkolatukban, megvilágításukban és a tervezett bútorok terenként egységes kialakításában érzékeltetik azok felosztását. (Fotó: Kamarás Bálint, Klemm Gabriella, Molnos Attila, Zatykó Krisztina)

A nagy belmagasságú impozáns terekkel rendelkező boltíves pincerendszert a Bazilika építésekor hozták létre a 19. század első felében. Az építési munkákat 1821-ben kezdték meg Kühnel Pál tervei alapján. Első fázisban a Sötétkapuként ismert alagút- és a pincerendszer készült el, amire azután a helyenként 8 méter magas feltöltés került. Ez az építmény adta azt a hatalmas rámpát, ami a bazilika kiemelését szolgálja. A mesterségesen felépített rámpához, melyre a bazilikát tervezték, így kevesebb földmunkára volt szükség, értékes tereket nyertek a prímási borok tárolására, és a város két elszakított része között a közúti összeköttetés is megmaradt az alagúton keresztül. A helyreállítás célja a vendéglátás, a borkóstolás helyének megteremtése, a bor készítését bemutató múzeum kialakítása, valamint a helyi turisztikai látnivalók megismertetése volt. A 3700 négyzetméteres pince négy térben és funkciójában elkülönülő egységből áll (Prímás Pince Étterem, Barkóczy-alagút, Bormúzeum, Fogadóközpont) . A tervezéskor az építész tervezőkkel közös kiindulási koncepció volt, az utólagos beépítések elbontása mellett, az új falak építésének minimálisra csökkentése, hogy az eredeti három méteres pillérek által határolt, impozáns tér látványa teljes mértékben érvényesülhessen. A szükséges kiszolgáló funkciók vendégforgalmi terekkel határos falainak felületképzésére és az egybenyitott pincerendszer különálló tereinek jelzésére bútorszerű megoldásokat alkalmaztak. A különböző egységek, melyek valójában egy teret képeznek, csak belsőépítészeti eszközökkel, burkolatukban, megvilágításukban és a tervezett bútorok terenként egységes kialakításában érzékeltetik azok felosztását. (Fotó: Kamarás Bálint, Klemm Gabriella, Molnos Attila, Zatykó Krisztina)

Képek

 

Étterem. A galéria befüggesztett fadobozként bútor hatását kelti

Étterem. Fogyasztótér a történelmi oszlopok között

Fogadóközpont. Kávézópult

Kávézó, ajándékbolt

Fogadóközpont. Az iroda üvegfala a fogadóközpont teréből nézve

Bormúzeum. A tervezett bútorok anyaghasználata megegyezik a kiállított borászati eszközökével

Bormúzeum. Az utólagos megerősítés ovális nyílásai templomi hangulatot kölcsönöznek a térnek

Borfolyosó. A borosüvegekből álló világító installáció a történelmi borvidékeket mutatja be

Részletek

 

Étterem. A fogyasztótér üvegcsillárjai a boltozatok és az általános tér világítását adják,a síneken mozgatható üveglencsék az asztalokhoz szükséges fényt biztosítják.

Étterem. Illemhelyek bejárata. Az aranymintás vakolt boltív mögött a gépészeti tér helyezkedik el

Bormúzeum

Étterem. A galéria egyedi, öt méter átmérőjű lámpateste.

Borfolyosó. Történelmi borvidékek híres borait bemutató vitrin.

Borfolyosó. „Szomjat olt a hűvös bor, mégis lángolsz tőle, /Tölgyfa asztal, széles pad, édes álom őre.” – írta egykor Berzsenyi Dániel.

Fogadóközpont. Csomagmegőrző bútor határolja le az illemhelyek előterét

Bormúzeum. Igény szerint alakítható tárlók

Bormúzeum. Az ismertető szövegek az íves falnak támasztott állványok élvilágított plexi felületére kerültek

Bormúzeum. Gelencei templom középkori freskósáv részlete. Utolsó vacsora.

Tervezők

Generáltervező: KIMA Studio Kft.
Generál- és építésztervező: Németh Tamás, Rónai Piroska
Építész munkatársak: Csepely-Knorr Kristóf, Kapcsos Éva
Belsőépítészet: Kamarás Bálint, Zatykó Kriszta – TAAT csoport
Belsőépítész munkatárs: Bende Attila
Világítás tervező: Haász Ferenc
Statikus tervező: Besey László – Besey Kft.
Gépésztervező: Bajor Ervin, Komáromi Dániel – BARA Bt.
Elektromos tervező: Petkovics János – Sollenau Kft.
Konyhatechnológia: Straub Ágnes – Szigmavill Kft.
Gasztronómiai tanácsadó: Jakabffy László
Szigetelés tervező: Seidl Ágoston
Külső közmű tervező: Széher László, Széher Péter – NOVUM Kft.
Bonyolító: Merkel Tamás – BAU-RAT Kft.
Kivitelező: Confector Kft.
Építtető: Incoronata
Kivitelezés: 2009-2010
Fotó: Kamarás Bálint, Klemm Gabriella, Molnos Attila, Zatykó Krisztina