A tájba illesztett reptér
Aeropuerto Lleida-Algaire, Spanyolország | A 2010-ben átadott Lleida-Algaire Repülőtér egy katalán tervezőgárda, a b720 építészeinek alkotása. Nevük ismerősen csenghet a nemzetközi szaksajtóból, Jean Nouvel, David Chipperfield vagy Toyo Ito spanyol társtervezőjeként. Közreműködésükkel valósultak meg többek között olyan közismert projektek, mint a madridi Reina Sofi a Múzeum bővítése, a barcelonai Torre Agbar felhőkarcolója, vagy a valenciai Copa America épülete.
Lérida (katalánul: Lleida) Katalónia második legnagyobb városa Barcelona után. Közel 140 ezres lakossága már önmagában is kellő létjogosultságot garantál saját reptér létesítéséhez (és fenntartásához), melyet csak tovább sürgetett a város vonzerejét növelő újonnan átadott színház és kongreszszusi központ (a holland Mecanoo építésziroda által tervezett „La Lotja”) is. Helyszínét a várostól 15 km-re, a vele szomszédos település, Algaire határában, mezőgazdasági területek karéjában tűzték ki, megtervezésére pedig 2007-ben hivatalos ötletpályázatot írtak ki. A nyertes pályamű a gyakorta alkalmazott madárforma (Eero Saarinen: New York, 1962, Santiago Calatrava: Bilbao, 2000) és egyéb, repülésre, aerodinamikára asszociáló szimbolika helyett inkább természetes közegéből merített ihletett, abba kívánva harmonikusan illeszkedni. Elsődleges hangsúlyt tetőfelülnézetére, mint az épület 5. homlokzatára fektetett, mely a repülőn érkezőkben az első, oly fontos benyomást kelti egy helyszínről. A légifelvételekből kiindulva tervezői a táj sajátságos, geometrikus (patchwork-szerű) szántóföld-kiosztását választották koncepciójuk vezérfonalnak, építményükkel kívánva megidézni annak természetes terepszíneit és ritmikáját. A projekt effajta, nagyobb lépték felőli megközelítéséhez minden bizonnyal az építészek várostervezői gyakorlata vezetett. Elkerülendő környezetidegen és a mezőn referencia nélkül tétován álldogáló épületek létrehozását, döntöttek a program szerinti három önálló egység (utasterminál, irányítótorony és műhelyek) egy közös tető alá szerkesztéséről, ezáltal egyetlen épületként továbbfejlesztve a projektet.
Tetőszerkezetének volumene a környezetéből két irányból felgyűrt szalagok módjára fogja közre a referenciapontként tornyosuló kilenc szintes légiirányító-központot, annak homlokzatául vízszintesből 90 fokos irányváltással függőlegesbe átfordulva. A projekt markáns karakterét adó „lepel” sárgás-zöldes-barnás árnyalatait sávosan kiosztott fabetétek és mikroperforált-lakkozott fémlemezburkolat, illetve szakaszosan kiképzett extenzív zöldtető kompozíciója szolgáltatja. (Szöveg: Nyári Erika, Fotók: Adrià Goula)
Helyszínrajz
-
Alaprajz
-
Homlokzat
-
Külső
-
A reptér természetes környezetének tónusait és lágy vonulatait transzformálja mérnökileg tervezett látvánnyá
A kifutópálya felől nézve a markáns párkányvonal két könnyed tollvonásként vázolja fel az épület kontúrját
Az irányítótorony oldalhomlokzata a terepből felhajtott szőnyegnek tűnik
A komplexum egészét két párhuzamosan futó terepszínű szalag alkotja
Szemből mindössze corten-acél sziluettjének hullámvonala ad támpontot az épületről
Üvegfal mögött várakoznak a családtagok
Az érkező utasok útvonala egyértelmű
A reptér impozáns esti megvilágításban Belső
-
A lobby jól szervezett, könnyen átlátható
Tágas kávézó áll az utasok és a várakozó családtagok rendelkezésére
Az eltérő funkciókat eltérő belmagasság is jelzi
Tervezők
-
Építésziroda: b720 Arquitectos
Vezető tervező: Fermín Vázquez
Munkatársak: Peco Mulet, Mónica Xampeny, Zelia Alves, Daniel Valdés, Iván Arellano, Gemma Ojea, Magdalena Ostornol, Egbert Oosterhoof, Sandra Palou, Jaime Luaces, Alessandro Zanchetta, Ángel Gaspar, Oriol Roig
Fotók: Adrià Goula
