Fényjel a tető alatt
 Katona István, Takács Attila (Fényjel Stúdió) Kft. (Az interjú és a fotó készítése idején Pozsgai Zoltán külföldön tartózkodott.) |
Interjú: Katona István, Pozsgai Zoltán, Takács Attila (Fényjel Stúdió Kft.)
Napsütéses, derűs délután. Egy győri, belvárosi házban találkozunk. Gyönyörű, öntöttvas korlátú csigalépcső visz a legfelső emeletre a Fényjel irodájába. Bent egyszerű tetőtér, praktikus elrendezésben. Minden a munkáról szól, kis területen, egymás mellett, ,,manufaktúra’’ üzemmódban dolgoznak itt az emberek.
Alaprajz: Mi volt a legelső munkátok?
Fényjel: A legelső munkánk egy nem különösen extravagáns munka volt: egy üzemcsarnokot terveztünk Szentgotthárdon az Opel részére. Egyszerű, korrektül megoldható feladat volt, megalapozta a cég működését. Utána jöttek sorban a megbízások. Meg kell azonban említenünk, hogy az ilyen, egyszerűbb jellegű munkák ugyanúgy tevékenységünk részét képezik. Hiszünk abban, hogy nincs ,,rossz’’ munka, kis munka csak elvállalt vagy el nem vállalt feladat. Mi a jövőben sem fogunk válogatni, ugyanakkor a minőségből sem engedünk.
A.: Utána következett nem sokkal egy egészen más jellegű munka, az Élmény és Termálfürdő Győrben (társtervező: Bodrossy Attila, Dimenzió Kft.)…
F.: …igen. Ez már egy más volumenű feladat volt. Itt tapasztaltuk először, milyen az, ha meg kell küzdeni az épületért, annak lelkéért, megbízóval, kivitelezővel és néha egymással is. Pedig itt a kivitelező nem akarta az anyagi haszon oltárán feláldozni az épületet, átírva az elképzelt megoldásokat, anyagokat.
A.: Jellemző ez?
F.: Sajnos igen, néha a minőség rovására megy olyan mértékben, ami már a tervező reputációját is ronthatja.
A.: Ezért ragaszkodtatok például egyik legutóbbi munkátok, a téti egészségház építésénél a kézzel vetett belga téglához?
F.: Nem egészen, más téglával indult a történet, ami az adott pillanatban már nem volt kapható és sajnos más, megfelelő minőségű-minősítésű hazai anyagot sem találtunk. De ebben az esetben éppen a kivitelező volt partner elképzelésünk megvalósításában.
A.: Mennyire fontos nektek Győr?
F.: Ennyi idő alatt már szervesültünk ezzel a várossal. Hármunk közül ketten győriek vagyunk, mostanra mindnyájunk itt vert gyökeret, alapított családot. A legtöbb munkánk is itt valósult meg.
A.: Még napi 24 óra számotokra a tervezés? Folytatódik az irodán kívül is?
F.: Most már nem annyira, hiszen a család is nagyobb súllyal esik latba.
A.: Különböző habitusú emberek vagytok. Vannak munka közben nagy, hangos viták?
F.: (rövid szünet után) Komoly, ordítozós viták nincsenek. A nézőpontok ütköztetése meg természetes folyamat. Igaz az is, hogy csendesen sokkal nagyobbat lehet ütni. De komolyra fordítva a szót, mindent meg tudunk beszélni. Ezért is működünk ennyi ideje.
A.: Tervezitek a cég bővítését?
F.: Erről valóban voltak vitáink. Nagyszabású fejlesztést természetesen nem terveztünk, de okafogyottá tette a válság a kérdést. Jelenleg úgy érezzük, ez a létszám és struktúra megfelel az elképzeléseinknek, lehetőségeinknek.
A.: Mennyire közösség a győri és egyáltalán a dunántúli építészek köre?
F.: Általánosságban elmondható, hogy jó a légkör, többekkel ez több egyszerű informális kapcsolatnál. Vannak olyan irodák, akikkel összetartunk, szakmai segítséget is nyújtunk egymásnak, ha kell.
A.: Mekkora szabadságot ad ma egy építésziroda?
F.: Saját elveink megtartása mellett elég sokat.
A.: Ha szabad kezet kapnátok, de csak egyet választhatnátok, az mi lenne: foghíjbeépítés a Belvárosban vagy egy ipari övezet reorganizációja?
F.: Azt hiszem, egy nagyobb terület reorganizációja mindenképpen izgalmasabb feladat volna.
A.: Pályáztatok a Győr multifunkcionális rendezvényközpontja pályázatra?
F.: Voltunk bejáráson, izgalmas feladatnak tartottuk. Volna. De az idő túllépett rajta, a pályázatot azóta lefújták.
A.: Mennyire volt nehéz feladat az adottságokat tekintve a veszprémi Lovassy Gimnázium?
F.: Nem nehéz feladatnak mondanám, inkább összetettnek. A koncepció viszonylag gördülékenyen, hamar kialakult. Külön szerencsénk volt, hogy a megbízó, a műszaki háttér – az általános tapasztalattól eltérően – rugalmasan, szívvel-lélekkel együttműködött velünk. A siker ilyenformán igazán közös erőfeszítés eredményeként született.
A.: Ezért az épületért kaptátok a Pro Architectura díjat. Általában mit jelentenek nektek a díjak?
F.: Szerintünk a díjak esetében nincs igazán helye valami hamis álszemérmességnek. Örülni kell neki, ha elismerik a munkánkat. Külön jól esik, amikor a szakma teszi ezt. Ez a megrendelők felé igazából nem jelent különösebb versenyelőnyt a következő munkánál. Ott általában a kész épületeink alapján esik ránk a választás.
A.: Meséljetek a most átadott téti gyógyító központról…
F.: A kisváros fő közlekedési útja, centruma mellé kellett terveznünk. A feladat lényege egyfajta folyamatos egyensúlyozás volt a környező épületekhez képest egy nagyságrenddel nagyobb és rendkívül kötött épületprogram, a várossá vált település reprezentálása, a magunk elé tartott építészeti mérce valamint a majdani használók igényei, elvárásai között. Azt nagyon hamar eldöntöttük, hogy téglát fogunk használni, ez illeszkedik a legjobban a tájegységhez, barátságos és időtálló felületet ad. A tömegformálásnál sem törekedtünk világmegváltásra, egyszerűségében elegáns, szándékunk szerint mutatós épületet gondoltunk ki. A belső udvar anyaghasználatával, visszafogottságával úgy hisszük, jól egyesítettünk hagyományt és a modernitást. A praktikus szempontok mellett nagy fi gyelmet fordítottunk azokra a részletekre (zöldtető, ereszcsatorna vezetése, a tégla mintázata stb.), melyek önmagukban talán nem, de együtt szembetűnőek lehetnek. Hiszünk benne, hogy a felhasználók hamar magukénak érzik, belakják.
A.: Mik a legfőbb szempontjaitok a családi házak tervezésénél? Hiszen ez más lépték, mint egy középület…
F.: A családi házaknál általában megmutatjuk a megrendelőnek milyen határok között mozognak az eddig megvalósult épületeink. Magyarán, mi ezt tudjuk, ha egybeesnek az elképzeléseink, akkor örömmel tervezünk ebben a léptékben is. De nem célunk a Fényjel Best of-Rest of családi ház lista létrehozása.
A.: Melyik a legjobb családi házatok eddigi munkásságotok során?
F.: A Zoli (Pozsgai Zoltán a Fényjel harmadik, az interjú során távol lévő tagja. A szerk.) saját háza. Itt a tervezés mellett – értelemszerűen – az építkezés összes fázisában jelen volt, a kivitelezés így maximálisan a tervek szerint zajlott. A végeredmény pedig magáért beszél. Ebben az esetben nem igaz, hogy a péknek nincs friss kenyere.
A.: Tényleg, miért Fényjel?
F.: A cég úgy indult, hogy informatikai, grafikai ágazata is volt, ez az idők folyamán különvált tőlünk. A név addigra már bejáratódott, mi is megszoktuk.
A.: Szívesen vállalnátok külföldi megbízásokat vagy ezeket szándékosan kerülitek?
F.: Semmit nem kerülünk, de a külföldi megbízások eddig még nem igazán találtak ránk. Inkább az a jellemző, hogy itthon megjelenő külföldiek keresnek meg minket, főleg ipari beruházások kapcsán.
A.: Hagyományok és modernitás. Egymással összhangban vagy egymás mellett?
F.: Ahogy már volt róla szó, mindig az adott feladathoz alkalmazkodunk. Nincs éles választóvonal, az nem is igazán életszerű.
(Szöveg: Halász István; Fotó: Kovács Sándor)
